A Száva folyó bal partján réges-régen kialakult egy település. A régészeti kutatások azt mutatják, hogy ennek a településnek az első lakója starčevói csoporthoz tartozott, majd az évszázadok folyamán ugyanazon a helyen a legkülönbözőbb kultúrák váltották egymást.
Valamikor i. e. a 4. században bukkan fel a település neve – Sirmium, talán egy kelta vagy triball – Sirma – nevű vezéréről elnevezve.
A Krisztus születése előtti időkben erre a területre bevonultak a római légiók.
A város gyorsan fontos római stratégiai és közlekedési központtá nőtte ki magát.
Sok római uralkodó tartózkodott benne, s készítette elő hadjáratait a határvidéken...
...a 3. század végétől pedig Sirmium olyan várossá lett, amelyből az uralkodók a nagy császárságot irányították.
A város ekkor nyerte el fenséges külsejét. „Dicső és sok lakosú város, más városok anyja – így nevezte Sirmiumot Ammianus Marcellinus antik író.
A városnak volt császári palotája...
...lóversenypályája...
...pénzverdéje...
...fegyvergyára...
...fürdője, számos más jelentős épülete...
...vízzel pedig egy 14 km hosszú akvadukt látta el a várost, amely a Tarcal-hegy lankáiról ereszkedett le a városig.
Márványszobrok, szarkofágok, kilométerkövek, áldozati oltárok, pénzérmék...
...Duna-menti lovasok ólomikonjai, katonai felszerelések maradványai, a híres berekszói és jaraki sisakok...
...amforák, különböző kisebb tárgyak...
...gyönyörű, egyedülálló avar öv – olyan leletek, amelyek egy város gazdagságáról árulkodnak.
Sirmium ugyancsak egy jelentős, kora-keresztény közösség központja volt, szentjeiről neves város.
Krisztusért itt halt vértanúhalált: Szt. Sinerot, Szt. Anastasija, Szt. Irinej, Szt. Demeter...
...a négy sirmiumi kőfaragó és sokan mások.
A kereszténység felvételét követően templomokat emeltek a tiszteletükre...
...sírjaik pedig a hívek gyülekezőhelyévé lettek.
A császárság válsága és a nagy népvándorlás során a várost kétszer is lerombolták.
Először a hunok 441-ben...
...majd az avarok 582-ben.
Egy évvel azután, hogy az avarok elfoglalták, hatalmas tűzvész ütött ki. Ez jelentette az antik Sirmium végét.
A becslések szerint mintegy 17 római uralkodó született a mai Szerbia területén, közülük talán tízen is Sirmiumban, illetve annak környékén születtek.
Többnyire a köznép szülöttei voltak, akik a legfontosabb állami tisztségig képességeik és katonai szolgálatuk alapján jutottak el.
A térség első uralkodója, szerencsefi, ahogyan a katonából lett uralkodókat nevezték, Decius Traianus (249-251) a Sirmium melletti Budaliában, nagy valószínűséggel a mai Szávaszentmártonban született.
Decius Traianus volt az első római császár, aki a barbárokkal vívott harcban esett el.
Aurelianus (270-275) Sirmium közelében született. Ez az uralkodó katonai cselekedeteiről lett híres, gyakran maga is az első sorokban harcolt.
Mivel a különböző belháborúk hosszú időszakát követően egyesítette a császárságot és lenyugtatta a határvidékeket...
...a szenátus a Restitutor orbis – a földkerekség helyreállítója címet adományozta neki.
Aurelianus halálát követően a katonaság polgártársát és barátját, Probust kiáltja ki császárrá (276-282).
Valószínűleg a városban született császárok közül ő a legismertebb. Számos, a császársággal kapcsolatos érdeme mellett arról is emlékezetes, hogy ő szüntette meg az Appennini-félszigeten kívüli szőlőtermesztés tilalmát és az Álmos-hegyen, a mai Fruška Gorán saját kézzel telepítette az első szőlővesszőket.
A borászok ezért örökké hálásak neki.
A városban született Maximianus Herculius is (286-305, 306-308, 310).
Szülei egyszerű napszámosok voltak, ezért tiszteletükre...
...a város-széli birtokon, ahol dolgoztak, Maximianus császári palotát, vagy villát építtetett.
Róma legfontosabb uralkodói közül többen is, mint például Diocletianus vagy I. Constantinus is hosszabb időt töltöttek városunkban. Döntéseik nem csak a római császárság, de az egész emberiség életére kihatással voltak.
Az imperátor, a családjuk és a kíséretük jelenléte megfelelő elhelyezést is igényelt.
A császári palotát először Marcus Aurelius idejében (II. század) említették, majd a város legnagyobb felvirágzása idején bizonyára kibővítették, vagy talán újat is építettek.
A palota mellett helyezkedett el az amfiteátrum. Ebben szólt a császár a néphez...
...majd kétkerekű lószekerek versenyeztek.
Az egész római világban ez volt a legkedveltebb szórakozás, de csak keveseknek adatott meg, hogy láthassák, mert amfiteátrumokat gyakorlatilag ott építettek, ahol az uralkodók tartózkodtak. A sirmiumi a mai Szerbia területén feltárt egyetlen amfiteátrum.
A 4. században, Galerius és Diocletianus császárok idején...
...Sirmium a kíméletlen keresztényüldözések helyszínévé vált. A múlt sötétjéből számos vértanú lép elénk a történelem színpadára. Sirmiumot ezeknek a szent embereknek a vére öntözte, így a talaj, amelyen a mai városlakók járnak, valóban szent.
A sirmiumi egyház élén akkoriban Irinej püspök állt.
A Száva folyó másik partjával összekötő hidak egyikén végezték ki. Békésen, imádkozva várta, hogy a szablya lesújtson szent fejére.
Néhány nappal később ugyanazon a helyen végezték ki diakónusát, Demetert, akinek a nevét ma viseli a város.
Szent Anasztázia keresztény világban mélyen tisztelt szentek egyike...
...aki életét egy sirmiumi máglyán végezte...
...miután beismerte, hogy keresztény, de elutasította, hogy lemondjon hitéről.
A sirmiumi szent kőfaragók Isten segítségével kifaragtak mindent, amit az imperátor követelt tőlük, de beárulták őket, hogy keresztények...
...ezért kivégezték őket. Élve ólomkoporsóba zárták, majd a Szávába vetették őket.
Uralkodásának jó részét Sirmiumban töltötte I. Constantinus császár, aki edictumában engedélyezte a keresztény vallást, egyúttal részt vett az egyház intézményének a szervezésében.
Másodszülött fia, II. Constantius császár (337-361) idején, aki Sirmiumban született, a városban néhány, az egész császárság számára fontos egyházi zsinatot tartottak.
Sirmiumban kiáltották császárrá I. Theodosiust, azt az uralkodót, aki a kereszténységet a császárság egyetlen vallásává tette a kereszténységet.
Halálát követően a római birodalom...
...két részre hullott, de a vallás egy maradt, ez pedig a kereszténység volt.
